Nagyapám, Toldy Béla zsenge ifjúságában szépen hegedült és verseket írt. Füleken lakott akkor s a világhírű hegedűművész, Hubay Jenő is ott volt honos, hisz feleségül vette a füleki gróf leányát. Bizonyára meghallgatta nagyapám hegedűjátékát, mert felajánlotta neki, hogy felviszi tanulni a Zeneakadémiára. Valószínűleg nem anyagi okai voltak, hogy nem lett belőle hegedűművész, hisz dédapám, Toldy István malomtulajdonos volt. Mindenesetre nagyapám megismerkedett Kovács Ferenc felvidéki néptanító Margit nevű lányával, akit oltár elé vezetett, s hamarosan hat gyerekkel ajándékozták meg a hazát. A második, Ilona az édesanyám. Nemsokára Salgótarjánba költöztek, ahol nagyapám asztalosműhelyt nyitott. Így aztán, amikor én 1938-ban megszülettem, már nem lettem határon kívüli.

Nagyapám 37 évesen meghalt 1919-ben, a halotti bizonyítvány szerint bél-tbc-ben. Hegedűje a padlásra került, majd a házat is dobra verték. Verseit nem őrizte meg a kegyelet. Bár úgy érzem, irodalomszeretetét s verselési kedvét, íráskészségét a géneken keresztül nekem továbbította. Ezért lettem magyartanár, körülbelül tízezer újságcikk szerzője. S talán ezért is kezdtem verseket is írni. Csak egyetlen cél vezérelt, használni velük. Megírni az igazságot és a hazánkhoz, nemzetünkhöz való hűséget hirdetni.

Élete

Munkássága

Könyvei

Horváth László János néven született 1938. november 16-án Újpesten, munkás családban. Édesapja Horváth János géplakatos, édesanyja Toldi Ilona háztartásbeli, akik a felvidéki Fülekről származnak.

Felesége Tóth Etelka (1944, házasságkötés: 1965), általános iskolai tanítónő és hitoktató, gyermekei Szabolcs (1966), Ajtony (1970) és Zsolt (1976), unokái Nikoletta (1989), Péter (1991), Benedek (2004), Barnabás (2007), Bere Lőrinc (2009) és Laura (2011).

A Budapest XI. kerületi Sopron Úti Általános Iskolába járt (ma Domokos Pál Péter Általános Iskola), középiskolai tanulmányait az Esztergom-kenyérmezői Bányagépészeti Technikumban folytatta, ahol 1957-ben technikusi oklevelet kapott. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-orosz szakán 1963-ban középiskolai tanári oklevelet szerzett.

1963 és 1987 között tanárként működött, öt évig az Apáczai Csere János Gimnáziumban, több általános iskolában, kilenc évig egy középiskolai kollégiumban, majd a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában. Tanári munkája mellett írással is foglalkozott, meséket, szabad verseket és cikkeket írt, írásai több mint 200 újságban jelentek meg a világ számos országában.

2014. november 8-án hunyt el szívelégtelenség okozta szívroham következtében a XI. kerületi Bikás parkban. Hamvait a budapesti Boldog Meszlényi Zoltán templomban helyezték örök nyugalomra.

1987-ben egy orvosi műhiba miatt rokkant nyugdíjba kényszerült, a tanítást abbahagyta és a határon túli szegény sorsú családok megsegítését tűzte ki céljául. Folyamatosan járta előbb Erdélyt, majd Kárpátalját, az ottani gyerekek között szeretetszolgálatot teljesített. Az első hét év során több alapítvánnyal is együttműködött, majd 1995-ben megalakult a Lágymányosi Szent Adalbert Egyházközségben a Szent Adalbert Misszió Alapítvány Musits Antal esperes, plébános közreműködésével. Az alapítvány azóta adományokat gyűjt, fogorvosi rendelőt tart fenn és ingyenes ellátást biztosít a rászorulóknak.

Átányi László eleinte Erdélyben járta végig a nevelőotthonokat, és 1992 tavaszától a 3-14 éves gyerekeket buszokkal utaztatta be Magyarországra nyaralni, ahol családok látták őket vendégül egy-két hétig. Sok helyre elvitték őket és felruházták a rászorulókat. Erdélyből 11 busznyi gyerek érkezett, amikor 1993 februárjában Kárpátaljáról is megérkezett az első busznyi gyerek. Itt még nagyobb volt a szegénység és az anyaországtól való elszigeteltség, így 1993 őszétől az utaztatás kizárólag erre a területre korlátozódott.

A 2000-es évek közepén a költségek megnövekedése miatt megszűnt a beutaztatás, de Átányi László továbbra is havonta többször látogatott Beregszász környékére. A legszegényebbek számára a helybéli iskolákban befizették az ebédet, télire bakancsokat vásároltak, hízott disznót vágtak a beregszászi iskolában, mikuláscsomagokat vittek az árvaházba, színes televíziót, magnetofont, kazettákat vásároltak az árvaháznak, videót a magyar gimnáziumnak. A legszegényebb családokat rendszeresen pénzbeli segélyekkel támogatták.

Így írt saját munkájáról:

„Erdélyi utam során ellátogattam a kézdivásárhelyi és a székelykeresztúri gyermekotthonokba is. Meglepett, hogy a gyermekek mennyire vágyódnak Magyarországra, mely számukra meseország, tündérkert képzetét keltette. A gyermekek élénken érdeklődtek minden iránt, ami Magyarországgal kapcsolatos, s a beszélgetések közben gyakran kibukott belőlük az óhaj: Laci bácsi, vigyen el engem Magyarba! Akkoriban több újságban megírtam az erdélyi magyar nevelőotthonokban szerzett élményeimet, s nagyon sok levelet kaptam, melyeknek írói felajánlották, hogy szívesen vendégül látnak erdélyi gyermekeket. Több lapnál, egyesületnél támogatókra találtam, pénzt szereztem autóbuszra.”

2004-ben megkapta a Széchenyi Társaság díját a határontúli magyarokkal kapcsolatos karitatív munkájáért. Musits Antal esperes, plébános így írt róla ajánlásában:

„Átányi László a Kárpátaljai gyermekakció kigondolója, teljes körű szervezője és lebonyolítója. Tevékenységéért semmiféle ellenszolgáltatást, juttatást nem kap. A jótett gazdagító öröme, a hazafiság megélt hősiessége és nemzetünk nagyjainak követéséből fakadó éltető erő kárpótolja őt minden hálátlanságért és az elmaradt köszönetekért. Másoknak is követendő példát mutat, mikor a nemzet összetartásán fáradozik és gondoskodik a nehéz sorban élőkről. Így ismerhetik meg egymást azok, akiket a kegyetlen történelem már évtizedekkel ezelőtt a veszteséglistára taszított. Így szövődhetnek újra élővé azok a kapcsolatok, amelyek egységbe ölelik a nemzet gyermekeit. Átányi tanár úr ennek az ügynek egyszerű katonája. Lankadatlan helytállással ott és akkor teszi a jót, ahol és amikor lehet.”

Mesék:

Zsoci és a szitakötők	2006
Csobogó Dani és az egér ezredes	2007
Zsolti könyve	2007
Bukfenc és Cézár	2007
Zsolti meséi	2007
Pingpong-rókák Csonkapapiban	2008
A repülő tehenek és a szárnyas fejőnők!	2008
Százszárnyú vadlibák Verbőc-Feketepatakon	2008
Csobogó Dani és az éneklő körte	2008
A guti csúszka és a horkoló medvék	2008
Egérveszedelem Sárosorosziban	2008
Káposztás torzsalkodás Beregsomban!	2008
A piaci hapci	2009
Támadnak a fogkrémkígyók	2009
Hogyan lett a nyúl királykisasszony?	2009
Kárpátaljai mesék	2009
Délre húznak a palacsintamadarak	2009
A gombokkal lövöldöző nadrág	2009
Gyere, Bere!	2010
A kék macskák városa	2010
A nevickei vár és a varázskő	2010
A tojásfa és a macskabokrok	2010
Egerek fehér zászlóval	2010
Varázsgyűrű felelés ellen	2011
A bolond torta	2011
Vitorlás a tejbedarán	2011
Fagytata és a kétéltű bőrkabát	2011
Kutyakomédia a lesvárban	2011
Barni és a repülő fa	2012
A fagyasztott hal megszólal	2012
Denevérek az iskolában	2012
Kecske kaland Szarvasházán	2012
Farágó gorillák az esőerdőben	2012
A nadrágkoptatók paradicsoma	2012
Hogyan lett a nyúl az oroszlánok királya?	2012
A csalafinta palacsinta	2013
Harcban a repülő kutyák ellen	2013
Papikó és a zoknirágó kecske	2013
A fűevő tigris	2013
Sortűz cumisüvegből	2013
Krumpli manó, a könyvfaló	2013
Berci és a huncut nadrág	2013
Tótika madár az almafán	2014
Kamion az iskola tetején	2014
Zöld manó a körtefán	2014
Közjáték a matekórán	2014
Kutyavilág a hatodik bében	2014
Hogyan veszett össze két fakanál a babfőzelékben?	2014
A bakancstermő fa	2014
A kvarcórák barlangja	2014
Gézengúz és Lézergúz	2014
Kukac kandúr és az útilapu	2014